Leslie L. Lawrence: A vérfarkasok kastélyában
Írta: Lőrincz L. László
Gesta könyvkiadó
Leslie L. Lawrence Írországba utazik, hogy egy haldokló utolsó kívánságát teljesítse. Ott azonban vérfarkasok és a rettenetes Zöld Asszony várja. Leslie L. Lawrence azonban nem retten meg tőlük: fogai közé szorítja elmaradhatatlan pipáját, kezébe veszi 38-as Smith and Wessonját, és megküzd a szörnyekkel. Vagy nem is velük? Talán mások gyilkolnak a nevükben? Talán elmúlt idők árnyalakjai kísértenek az ír kastélyban gyilkosaik után kutatva?
Részlet a regényből:
- Mr. Lawrence…kérdezhetek öntől valamit? Azt hallottam, hogy ön tapasztalt ember, sokfelé járt… Szeretném megkérdezni magától…hisz ön abban, hogy emberek állattá képesek átváltozni? Például…farkassá?
Eltátottam a számat. A doktor után ő is?
- Mért érdekli a dolog?
Bob Spencer előrehajolt.
- Mert én is láttam a Zöld Asszonyt. És a farkasokat is.
- Egyszerre többet?
- Kérem, ne nevessen ki, mert nagyon komoly a dolog. Inkább elmesélek önnek valamit, de ígérje meg, hogy soha senkinek nem szól róla.
- Jó, megígérem.
- Figyeljen rám, nagyon kérem. Már Jeanette-tel éltem, amikor egy éjszaka felébredtem valamire. London mellett van egy nagy házunk, ott történt a dolog. Akkoriban még egy ágyban aludtunk-Jézusom, azt mondom akkoriban, pedig csak tavaly történt a dolog!- és a kislány is ott aludt velünk. Addig könyörgött Jeanette-nek, amíg magához nem vette. Ott fészkelődött közöttünk, és csak úgy tréfából néha belém rúgott. Ennek ellenére elaludtam, és csak akkor ébredtem fel, amikor valami felébresztett. Kinyitottam a szemem, s azonnal észrevettem, hogy sem Jeanette sem Regan nincsenek az ágyban. Ettől még nem lettem nyugtalan, hiszen arra gondoltam, bizonyára a kislány szobájában vannak. Jeanette megelégelte a rugdosását, és visszavitte Regant az ágyába. Jó sokáig vártam, de Jeanette nem jött vissza. Nem tudtam elaludni, rossz érzések kínoztak, vagy mi a fene, ezért kimásztam az ágyból és átmenetem a gyerekszobába. Meglepődve tapasztaltam, hogy sem Regan sem Jeanette nincs ott. Visszamentem a hálóba:ott sem voltak. Az ablak viszont tárva-nyitva állt…még most is magam előtt látom, ahogy az ékszakai huzatban lebegnek a függönyök. A szoba az első emeleten volt, jó kilátás nyílt belőle a kertre. Közvetlenül az ablak alatt bokros tisztás húzodott, távolabb pedig egy botanikus kert, amelyet jó száz évvel ezelőtt telepítettek. Kinéztem az ablakon, és majd megállt bennem az ütő. Odakint holdfény ragyogott, így jól láttam mindent, még a legapróbb részleteket is. Abban a pillanatban, ahogy a bokrok felé fordítottam a fejem, két farkas bukkant elő közülük. Egy nagy…szép bundájú…farkas, és egy kicsi.
-Mit beszél?
-Egy farkaskölyök. Jöttek, majd játszani kezdtek a réten. Mint ahogy Jeanette és Regan szoktak játszadozni. Dermedten figyeltem őket, és nem tudtam, mit csináljak. Legszívesebben elhúztam volna a csíkot mindörökre. Aztán egyszer csak visszajöttek… |